DOMBI LUCA: ÉGEN ÚSZÓ FÖLDÖNFUTÓK (FŐDÍJ)

 

DOMBI LUCA: ÉGEN ÚSZÓ FÖLDÖNFUTÓK (FŐDÍJ)

A ZSŰRI AJÁNLÁSA:

Remek darab, sok ötlettel, humorral. Élvezettel olvastam, lekötött, szó szerint más világba röptet. Teremt egy sajátos, átélhető hangulatot. Egy lassan kézzelfogható jövő – az aszteroida-bányászat – elképzelt „alulnézete” bontakozik ki, és kiderül, hogy az ember vágyai, képességei, kicsinyességei ugyanazok maradnak. (…)

És ha veszek valami masinát, meg fogom nézni, hogy hegesztve van-e, vagy csavarozva.

(Pósfai György)

Tetszik a sajátos elbeszélő, akinek a hangján a történet megelevenedik. A „gyakorlatias ember” beszél a sci-fi világában. Ezzel nagy felelősséget helyezett magára az író, amit sikerrel végig is vitt, hiszen a próza nem törik meg, a mesélő nem keveredik ellentmondásokba, és nem is válik hiteltelenné. 

(Kovács Dominik és Kovács Viktor)

 

A februári novellakihívásra 18 novella érkezett be. A kiállítás blogon azoknak az írásai jelennek meg a saját nevük vagy álnév alatt, akik ehhez hozzájárultak.

Itt olvashatjátok Dombi Luca írását, amellyel elnyerte a kihívás fődíját.

A novellakihívásra beérkezett novellákat szakértő zsűri bírálta. Köszönjük Dr. Pósfai Györgynek, Kovács Dominiknak és Kovács Viktornak, hogy elolvasták az írásokat, és bátorítással, tanácsokkal segítették a résztvevőket.

A verseny szakértő zsűrijéről többek között az alábbi linkeken tudhattok meg többet.

http://posfaigyorgy.hu/index.php

https://www.facebook.com/kovacsvd

Olvassatok bele az ő írásaikba is!

 

A NOVELLA:

 

Hoztam le neked csillagot… csak út közben elragyogódott 

/Imre János/

Dombi Luca: Égen úszó földönfutók

 

1) A reményteli

Na. Hát Az kérem úgy kezdődött, hogy a csillagközi bányász adón bemondták, hogy aszteroida eső várható a nyolcas szektorban. Én ezt nem egészen hallottam, mert éppeg lent szereltem a motort, hogy a tragacs előrébb tudjon pöfögni még pár fénypercnyit, mert beragadtunk az intrazonális permanens téridő sávba, amit most nem magyarázok el, hogy mi, mert hosszú. Mialatt meghúztam az utolsó csavarokat a turbulencia csökkentő paneleken, a Yahaba egyszercsak kiabálva megjelent, hogy ötösünk van és hogy elcsíptük és mostmár gazdagok leszünk. Hogy mit csíptünk el, azt nem mondta, csak eltűnt, mert én időközben végeztem, ő meg a pilótánk, szóval rohant vissza a vezérlő pulthoz. Ahogy felértem, a Jack kapitány, az Annie, a Maria meg a Timothé már ott koccintottak. Mondták is, hogy "Gyere Joe, ezt meg kell ünnepelni!" Csak épp azt nem mondta nekem senki, hogy mit. Aztán beesett az ajtón az Akira és azt kiabálta:

- Azt a rohadt! Komolyan üstököst halászunk?

Szóval a műsorban elmondták, hogy jön egy. Mindenki azt tervezte, hogyan szedjük le róla azt a töménytelen jeget, hogy majd a Szaharán eladhassuk, meg ott van a Góbi is, amit most lőttek fel. Én meg tudtam, hogy amíg nem landolunk, úgy is a hajó gyomrában leszek, hogy karban tartsam a karbonzsilipeket és ne süljenek ki a gázdugattyúk áramkörei. Szóval ha engem kérdeznek, nem villanyozott fel a dolog. A bányászdroidokat meg a lyukfúrókat is nekem kell mindig kipakolni, mert "Jaj, Joe, de te olyan erős és magas vagy!" Amúgy meg a motorhoz vagyok száműzve. Hálátlan egy bagázs. Az, ha engem kérdeznek.

 

2) Ami elrendeltetett

A Piacra két úton lehet bejutni. Van a szabályos a belépő ponton át, és a térkapu átvizsgálja a holmid miközben áthaladsz. Meg van az illegális, amikor kideríted, hogy helyileg hol van a Piac, és egyszerűen berepülsz. Nos, a mi hajónk csatlakozó talpai szervizre szorultak, szóval kénytelenek voltunk a legális utat választani. Mivel aznap nem csempésztünk semmit, nem kattant meg a rendszer mikor beléptünk. Mondtam is a Timonak:

- Te, ez aztán mázli hogy a kapitány most nem akar semmit se eladni.

Erre ő:

- Komoly? Akkor minek hoztam be négy liter gázolajat?

És akkor megszólaltak a szirénák, a Timo eldobta a hátizsákot és futni kezdett, a gázolaj kiborult, a kapitány meg úgy káromkodott, mint a Yahaba szokott, mikor légkörben repülünk. Egyszóval minden úgy ment, ahogy szokott. Ha engem kérdeznek.

Negyedóra múlva Timo visszajött hozzánk aztán mindenki ment a dolgára, és vettük, ami a listánkon volt. Minden olyan patentül nézett ki a nyolcas szektor Piacán. Polírozott volt még a csavarhúzó is! Aztán hiába nézegettem, sehol egy csavarral összefogott dolog, minden hegesztve volt. Ha minden hegesztve van, ott gyanús valami. Ha például előkapsz a farzsebedből egy csavarhúzót, nem tudod megvizsgálni a belsőségeket. De még az édesanyám is mindig mondta, hogy bensőséges kapcsolatot kell ápolni mindennel, pedig nem volt szerelő! Mondtam is a többieknek, mielőtt szétváltunk, hogy figyeljenek a minőségre, de persze figyeltek is rám. Azért a biztonság kedvéért szétküldtem üzenetben is.

A kapitánynál volt a pénz nagyja, és mellette mindenki úgy gondolta, neki is jut valami, az Akira viszont azt mondta, ő velem jön, mert szerinte a kapitány elmeháborodott és bugyborékosra forrt az agyvize az Amerikán. Az Akira a csapat eszközfelelőse, nála jobban senki se tudja használni a fúrórobotokat, lebegőket meg a fedélzeti fegyvereket. Már be is készítette a vontató huzalokat, amiket olyankor szoktunk használni, mikor aszteroidára vagy kisbolygóra szállunk le. Mégis állította, hogy az akció esélytelen, de ő is tűnt a leglelkesebbnek.

Szóval mi ketten sétálgattunk, én nézelődtem a beszerzendők után, ő meg csak úgy válogatott a kacatok között, merthogy használni nagyon tudott mindent, de megjavítani már nem. De hát én is volnék a hivatalos szerelő, szóval így van ez rendjén, ha engem kérdeznek. Én viszont hiába néztem meg mindent, az összes hegesztve volt! Ahogy aztán ottan sétáltunk fel meg alá és néztük, hogy mi van, megláttam egy igazán vagány lebegőt. Nem volt nagy, csak olyan pont jó méretű, ha engem kérdeznek. De az Akirának is tetszett.

- Te, Joe… szerinted nem menő az a lebegő? Még használni is tudnánk munka közben.

- Ja! Ha rádobok két mágnestalpat és kiterítjük a lemezünket, megduplázhatjuk a hatékonyságát, és…

- Bele se kezdj! Majd ha kell a segítségem, hagyom hogy elmagyarázd. Előtte viszont meg kéne venni.

Ebben igaza volt. Továbbra is a kapitánynál volt minden pénz, szóval már éppeg összedugtuk a fejünket hogy kiötöljünk valami flancosságot, hogyan szerezzük meg szép beszéddel hitelre a járgányt, mikor megcsapott az a jellegzetes gépolaj, izzadtság és vaníliás légfrissítő szag, amit a csapat szokott árasztani, miután kitakarítunk. És tegnap takarítottunk, szóval mindenkinek ilyen szaga volt. Az Akira viszont nem lehetett, mert ő a másik oldalamon állt. Aztán megkopogtatta a vállamat egy öregember, és eszembe jutott, hogy nem mi vagyunk az egyetlen földönfutók. Valószínűleg ők is most takarítottak.

- Melyik csapat?

- A Jeges Hetes.

Az Akira nem tudta kihagyni, hogy kijavítson “Vegyes Leves”-re.

- Akkor nem a Gazdagok béreltek fel titeket.

            A vénember biccentett, aztán meg a fejét kezdte csóválni és a lebegőre bökött.

- Örülnék, fiam, ha lenne olyan jó a tragacs, mint ahogy kinéz. Nem javaslom, hogy arra költsétek mindenetek.

            Azzal tovább is állt, mi meg az Akirával egymásra néztünk, aztán vissza a lebegőre, és megállapítottuk, hogy mindenhol hegesztve van. Végül minden, amit vettünk, az egy ócska, rozsdavirágos szájharmónikája és egy nyikorgós, rózsaszín legyező volt, amiket az Akira halászott össze. Igazán megérte, ha engem kérdeznek.

 

3) A tragikus

Miután végigpróbáltatták velem a többiek a szerzeményeket, én meg türelmesen bebizonyítottam nekik, hogy egyik se működik, a Jack kapitány azt mondta, hogy neki ehhez a pénzkidobáshoz whiskey kell, és egyből le is lépett. Én mondtam, hogy ez egy triviális hiba volt, és hogy legközelebb hallgatni kéne a szerelőre. Már ha engem kérdeznek. A Yahaba csak annyit mondott rá, hogy ő elmegy aludni, a Timo ment, hogy kikergesse a kapitányt a whiskey-s üvegek közül, a három hölgy pedig egyszercsak már nem voltak sehol. Végül a hajó tetején találtam meg őket.

Én is kimásztam hozzájuk, ahogy pedig a bázist néztem, hát megláttam azt az öreg bányászt elsiklani mellettünk a lebegővel, amelyik lebeszélt minket róla! Katarzisztikus volt aztán végignézni ahogy a járgány hamarosan pöfögve megáll és a földre ejti magát, mert a mágneses zsilipek beengedték a ventikre az abszorbáló löttyöt.

Végül, hogy ne érezzük olyan nyomorultul magunkat, a Maria hozott kekszet is, ami ugyan olyan volt, hogy az Annie megjegyezte, hogy szerinte lepattant egy darab a fogából, miközben rágta, azért mind szopogattuk. Közben meg néztük, ahogy az üstökösünk szépen centiről centire áthalad felettünk az égen, az Akira meg annyit mondott:

- Hát, viszlát, fényes jövő. Remélem, mikor legközelebb találkozunk, utolérünk.