NYERKI TAMÁS: 3987 ÉV (KÜLÖNDÍJ)

 

NYERKI TAMÁS: 3987 ÉV (KÜLÖNDÍJ)

A ZSŰRI AJÁNLÁSA:

Ötletes, precízen megírt, arányos darab. Átüt rajta a szándékolt Douglas Adams-es (és Stanislaw Lem-es) stílus. Jó ötlet, hogy egy kis „félrenézéssel” kezdődik (New York-i kávéház). Játékos elemek az angol szavak, kifejezések kettős értelmezései. Van itt egy kis oldalba bökése az amerikai vagy más fogyasztói kultúrának és médiavilágnak. A váratlan csattanó jól felépített, a következmények logikusak, tekintve a társadalmi bárgyúságot.

(Pósfai György)

Nyerki Tamás precízen dolgoz ki egy világot, izgalmas leíró bekezdésekkel. Rengeteg kibontható szituáció van a szüzsében, így például az a részlet, amely a 3987. évi inflációról szól – izgalmas lenne bővebben olvasni róluk.

 (Kovács Dominik és Kovács Viktor)

 

A februári novellakihívásra 18 novella érkezett be. A kiállítás blogon azoknak az írásai jelennek meg a saját nevük vagy álnév alatt, akik ehhez hozzájárultak.

Itt olvashatjátok írását Nyerki Tamás különdíjas írását.

A novellakihívásra beérkezett novellákat szakértő zsűri bírálta. Köszönjük Dr. Pósfai Györgynek, Kovács Dominiknak és Kovács Viktornak, hogy elolvasták az írásokat, és bátorítással, tanácsokkal segítették a résztvevőket.

A verseny szakértő zsűrijéről többek között az alábbi linkeken tudhattok meg többet.

http://posfaigyorgy.hu/index.php

https://www.facebook.com/kovacsvd

Olvassatok bele az ő írásaikba is!

 

A NOVELLA:

 

3987 év

 

“At any street corner the feeling of

absurdity can strike any man in the face.”

― Albert Camus

 

Egy New York-i kávézó egy ablak mellett elhelyezkedő asztalánál egy huszonéves nő enyhe bizsergést érzett a bal lábában. Bár ő erre életében soha nem jött rá, - ahogy arra sem, hogy miért egyedül ő érezte, miért a bal lábában, miért nem a jobban, vagy hogy a blues-zenének mi a létjogosultsága, úgy általában- ez annak a jele volt, hogy valahol az univerzumban valami felfoghatatlanul jelentőségteljes dolog történt.

A Bethos-198-D néven ismert bolygón, (amit akkor csupán a Bethos-198-D lakói ismertek) 688-at írtak. Egy hatalmas épület alaksorában egy apró laborban felvillant egy kis kijelző. A kijelzőt felfoghatatlanul boldog, a megigéző eufóriától már-már kábult emberek vették körbe. Az aránytalanul kicsiny kijelző egy szuperszámítógéphez tartozott. A delírium szélén billegő társaságból kivált egy a pillanat méltóságától egészen megilletődött alak, majd egy billentyűzethez lépett. Elkezdett gépelni; minden billentyű lenyomása tovább fokozta a felhőtlen lenyűgözöttséget és örömöt. Egyszer csak elállt a finom kopogás. Csönd lett. A piciny kijelzőn egyesével jelentek meg a betűk, majd összeállt egy szó: Igen.

A Bethos-198-D lakói kitörve a finom közönyből, ami hétköznapijaikat általában jellemezte, bolygó szerte érdeklődve várakoztak. Aznap mutatták be a Truth névre keresztelt szuperszámítógépet, ami (állítólag) bármely feltett kérdést képes pontosan megválaszolni. Az egyezés teljességgel a véletlen műve, az „Truth” szó a Bethos-198-D népének nyelvén azt jelentette: „számítógép, ami minden kérdést megválaszol, tegye fel azt bárki, pontosan, precízen, de mindig csak egy szóval, mert a kijelző nagyon, nagyon kicsi”. Persze felmerülhet a kérdés, mégis miért volt szükséges egy ilyen impozáns mód konkrét szó egy ilyen elvont és absztrakt koncepcióra. De ezt a számítógéptől sosem kérdezték meg.

A Bethos-198-D összes képernyője a „The moment of Truth” című adást közvetítette. Ez ismételten megtévesztő lehet, a pontos fordítás így hangzik: „A pillanat, amikor bemutatjuk a számítógépet, ami minden kérdést megválaszol, tegye fel azt bárki, pontosan, precízen, de mindig csak egy szóval, mert a kijelző nagyon, nagyon kicsi”. Az műsorba hivatalos volt a Bethos-198-D elnöke is; ő tehette fel a 2189. kérdést. Az első 1800 kérdést a bolygó különböző erőforrásait birtokló oligarchák kapták, aztán következett néhány celeb és közéleti szereplő, majd néhány súlyosan beteg gyerek (gondosan ügyelve arra, hogy annyira azért mégse legyenek betegek, hogy ne érjék meg a kérdésük pillanatát; ez rossz fényt vetne az oligarchákra és hírességekre).  A műsor elképesztő siker lett, adásonként 42 kérdést és választ közvetítettek, minden vasárnap. És a számítógép valóban nem tévedett, egyszer sem.

A Bethos-198-D lakóinak körében szakrális, metafizikai tekintélyt szerzett a komputer, sokszor az egészen blöffnek ható válaszokat is vakon szívták magukba a nézők. Hiszen a gép mindent tudott, és ez a napnál világosabban mutatta, hogy ők alig tudnak valamit.

Végül elérkezett a bolygóelnök kérdésének ideje. A kampánystáb, építve a „laza, vicces, obamás” imidzsre (az „obamás” szó annyit tesz: „Az az arc, aki egy annyira laza és vicces csávó, hogy nincs megilletődve a számítógéptől, ami minden kérdést megválaszol, tegye fel azt bárki, pontosan, precízen, de mindig csak egy szóval, mert a kijelző nagyon, nagyon kicsi,”) azt az instrukciót adta: mondj valami vicceset, lazát, obamásat, ami senkinek sem árt. Az elnök kilépett a reflektorok össztüzébe; több száz szempárt látott felé irányulni, és még több százmilliót érzett a kamera lencséjén át. Ahogy azt a közönség már megszokhatta, odalépett a géphez, majd gépelni kezdett. A számítógép felett egy óriási kivetítőn megjelent a feltett kérdés: Milyen évet írunk? Az elnök elégedetten fogadta a várt hatást; a közönségből feltörő enyhe de boldog nevetést. Az óriási kivetítő már a Truth képernyőjéről közvetített, ahol megjelent a válasz. Hirtelen elállt könnyelmű nevetés, feszült, fagyos csönd vette át a helyét. Az Elnök először értetlenkedve nézett körül, majd megakadt a tekintete a kis kijelzőt mutató kivetítőn, és csatlakozott a megdöbbent tömeghez. A kijelzőn annyi állt: „4675”.

Először a tőzsde omlott össze; a hirtelen rájuk zúduló, 3987 évnyi infláció derékba törte a gazdaságot. A munkások dühödten követelték a 3987 évnyi elmaradt szabadságukat, amit lévén leélni már nem fognak tudni, az anyagi kárpótlást tartották helyénvalónak. Miután a lakosság rádöbbent: az összes élelmiszer, ami a birtokukban volt, 3987 éve lejárt, szörnyű humanitárius katasztrófa köszöntött be; sorra haltak éhen komplett városok bolygó szerte.

A gép többé egy kérdést sem válaszolt meg. A nem sokkal később bekövetkező nukleáris háborúban elpusztult. Furcsa véletlen, hogy a 2190. kérdés az lett volna: Mielőtt megalkottunk téged, Truth, mégis miért volt szükséges egy ilyen impozáns mód konkrét szó egy ilyen elvont és absztrakt koncepcióra, mint a „számítógép, ami minden kérdést megválaszol, tegye fel azt bárki, pontosan, precízen, de mindig csak egy szóval, mert a kijelző nagyon, nagyon kicsi”?

 

Douglas Adams emlékére