TITAMITA: EGY SAS VÁGYA

 

TITAMITA: EGY SAS VÁGYA

A ZSŰRI AJÁNLÁSA:

Megható novella a felnőtté válásról. Az irodalom iránti érettségről árulkodnak a sorok, ügyes a történetszövés – élveztük, hogy még Párizsba is elrepülhettünk!

(Kovács Dominik és Kovács Viktor)

A februári novellakihívásra 18 novella érkezett be. A kiállítás blogon azoknak az írásai jelennek meg a saját nevük vagy álnév alatt, akik ehhez hozzájárultak.

Itt olvashatjátok Titamita kalandos írását.

A novellakihívásra beérkezett novellákat szakértő zsűri bírálta. Köszönjük Dr. Pósfai Györgynek, Kovács Dominiknak és Kovács Viktornak, hogy elolvasták az írásokat, és bátorítással, tanácsokkal segítették a résztvevőket.

A verseny szakértő zsűrijéről többek között az alábbi linkeken tudhattok meg többet.

http://posfaigyorgy.hu/index.php

https://www.facebook.com/kovacsvd

Olvassatok bele az ő írásaikba is!

 

A NOVELLA:

 

Egy sas vágya

 

„Nem a siker a kulcs a boldogsághoz. A boldogság a kulcs a sikerhez. Ha szereted azt, amit csinálsz, sikeres leszel.” – Albert Schweitzer

 

Egyszer régen egy tó közelében lévő hegyen volt egy sasfészek, benne kettő tojással. Őket igyekezett kikelteni két sasszülő. Amikor már nagyon közel voltak a kikeléshez, csupán néhány nap, jött egy hegyomlás. Sajnos az egyik tojás odaveszett, lesodorta magával a törmelék. A másik tojásnak viszont nem esett bántódása. A sasszülőknek el kellett költözni, amit igen megnehezített az egyetlen megmaradt tojásuk magukkal cipelése. Felváltva mentek el keresni új lakóhelyet maguknak, míg végül megtalálták a tökéletes helyet. Egy szép hegy csúcsában lévő mélyedést választottak. Alig egy napja értek el tojásukkal a kiválasztott lakóhelyre, ki is kelt a sasfióka. A szülők akkor még semmit sem sejtettek, hogy a fiókájuk a legkülönlegesebb sas lesz a világon! Így tehát nevelgették, tanítgatták és rengeteget foglalkoztak vele, hogy neki ne essen semmi baja.

Szép lassan felnőtt, erős fiatal sas lett belőle. Megtanult vadászni, elkapni az áldozatot, magyarul mindent, amit egy sasnak tudni kell. Egy nap aztán eljött a repülés ideje. Nem kellett sokat gyakorolnia, szinte azonnal ment neki. Élték az életüket, már az ifjú sas is segített szinte mindenben, amikor egy napon borzalmas dolgot kellett átélnie. A szüleit elfogták a vadászok és nem engedték el őket. Ettől a naptól kezdve egyedül kellett gondoskodnia magáról. Úgy döntött, hogy elköltözik, mert nem bírta már látni a fészket, amit még a szülei építettek. Repülés közben lenézett, majd egyszer csak megpillantott egy csillogó tárgyat. Azonnal lerepült ahhoz a fénylő valamihez, mert nagyon kíváncsi volt, hogy mi az. Amikor leért nem tudta pontosan mi az, ezért nézegette egy darabig, majd inkább csak elvitte magával. Út közben végig ezen gondolkozott, nem tudta hova tenni. Egyszer, amikor meglátott egy kiálló sziklát, leszállt, hogy ő oda fog költözni. Aztán ott végre rájött, hogy mi az, amit talált. Egy kis Eiffel-torony. Akkor abban a minutumban eldöntötte, hogy ő mindent meg fog tenni, hogy eljusson az igazi Eiffel-toronyhoz és ott rakjon fészket. Ő erről akart ismertté válni. Pár hónapig ott lakott a frissen épített fészkében, majd, amikor ráunt az egészre és úgy döntött, nem egy állandó helyen fog lakni, hanem mindig vándorol. Így ismerkedett meg a 3 olyan barátjával, akik segítettek neki megvalósítani az álmát. Egy nap amikor csak úgy repült egy erdő fölött, hirtelen összeütközött egy fiatal galambbal. Emiatt mindketten a földre zuhantak. Szerencsére egyiküknek sem lett komolyabb baja, csak néhány tolluk bánta. Egy darabig még csak méregették egymást, majd a galamb megszólalt. Megkérdezte, hogy ki ő, hogy hívják és hogy egyáltalán, hogy kerül oda. Sasunk csak annyit tudott válaszolni, hogy milyen madár ő, meg hogy errefelé repült. A galamb is bemutatkozott, mint kiderült, őt Kittinek hívják és hogy ő itt él a közelben. Aztán ahogy szép lassan leesett neki, hogy nincs neve sasunknak, nagyon ledöbbent. Megmondta, hogy ez nem maradhat így, mert nincs olyan állat a földön, akinek nincs neve. Így kapta tehát hősünk az Alex nevet. Kitti nagyon meg volt elégedve magával, aztán indulás előtt észrevette, hogy Alex karmai közt van valami. Azonnal faggatni kezdte Alexet, hogy mutassa már meg neki. Végül beadta a derekát és letette Kitti elé a kis Eiffel-torony szobrot. A fiatal galamb csodálkozva bámulta a tárgyat, majd hosszas hallgatás után megkérdezte, hogy miért van nála ez. Alex elmesélte a vágyát, hogy hol találta és hogy mik a céljai vele. Kitti csodálkozva hallgatta a történetet, majd feldobódva közölte, hogy ő márpedig segíteni fog ebben. Pár nap múlva újra találkoztak, Kitti egy papírdarabbal várta, amit a szülei küldtek segítségül. Alex nagyon megköszönte, majd tovább repült új szállást keresve. Kora délután aztán talált egy alkalmasnak bizonyuló hegyormot, ahol pihenhet. Leszállt, körbenézett, majd eldöntötte, hogy pár napig ő itt fog maradni ezen a szép helyen. Estig kitartott ez az elhatározás, majd, amikor éppen pihenni készült, hirtelen ráesett a hátára valami nagyon szúrós. Azonnal felpattant, majd, amikor végre leesett róla az a valami, kissé lenyugodott. Tudomásul vette, hogy csak egy gesztenye héja volt. Ám a következő pillanatban egy tényleges héja szállt le mellé. Nagyon kecsesek voltak a mozdulatai, ebből azonnal rájött, hogy egy héjalány van mellette. Sokáig bámulták a tájat, majd a héja megkérdezte, hogy mit keres itt. Alex azt válaszolta, hogy itt akar maradni éjszakára, mert nincs otthona. Kiderült, hogy ez a hegyorom a héjalány otthona és hogy itt tervez majd fészket rakni. Alex megunta, hogy nem tudják egymást megszólítani, csak úgy, hogy „te”, ezért bemutatkoztak egymásnak. A héját Kingának hívták, majd megkérdezte, hogy miért nincs otthona Alexnek. Ő elmondta, hogy Párizsba akar eljutni, de nem tudja, hogy merre van. Kinga elmondta, hogy ÉNY fele menjen, mert akkor 5 nap alatt elér Párizsba. Alex megköszönte a segítséget, azonnal el is indult Kinga otthonától. Út közben aztán eszébe jutott a Kittitől kapott papírfecni, amit még meg sem nézett. Gyorsan leszállt egy fára majd megszenvedve vele kihajtogatta. Csupán egy név és egy utca neve állt rajta, semmi más. A Mionne névből sejtette, hogy egy macskáról van szó, az utcát viszont nem tudta hol van. Úgy döntött, valahogy majd csak megtalálja, de előbb el kéne oda jutni. Kezdődhetett tehát a hosszas repülés egyedül. Minden éjszaka megállt, hogy ne zuhanjon le a fáradtságtól és hogy kipihenten érkezzen majd meg. Aztán eltelt az az 5 hosszú nap, meglátta messziről Párizst. Azonnal megörült, de kételyek is felléptek benne. Örült, hogy megérkezett és hogy eljutott eddig, de nem tudta, hogy fogja megtalálni Mionnet. Amikor már ott repült Párizs fölött, úgy döntött, hogy leszáll az egyik háztetőre, mert nem lenne jó, ha meglátnák. Éppen lefele nézelődött, amikor meglátott egy utcatáblát. Az volt ráírva, hogy Napóleon utca. Ez az az utcanév, ami a Kittitől kapott papíron szerepelt! Most már végképp nagyon örült, minden kételye elszállt. Észrevehetetlenül odarepült az utca fölé, majd meglátott egy macskát, kendővel a nyakában. Úgy gondolta, hogy a macska csak Mionne lehet. Szerencsére abban a napszakban a Napóleon utcában nem volt senki, szóval leereszkedett hozzá. Amikor leért, megállt előtte, majd megkérdezte, hogy ő e Mionne. Miután már biztos volt benne, hogy ő az, bemutatkozott, majd a segítségét kérte. Mionne nagyon örült, mert a lopakodáshoz és az észrevétlenül közlekedéshez kifejezetten jó érzékei vannak. Miután megbeszélték, hogy mit akar Alex, Mionne kért egy kevés gondolkozási időt. 20 perc után vissza is ért a válasszal. Odavezette Alexet egy csatornafedélhez, hogy ott menjen le, majd lent csak menjen egyenesen. Mielőtt engedte volna indulni Alexet, elmondta, hogy hol repüljön majd ki a föld alól. Sajnos Mionne nem mehetett vele, mert a gazdija már várta otthon cicafincsivel, de sok sikert kívánt. Alex tehát elindult le a csatornába. Mivel nem finnyás, ezért nem riasztotta meg a mocsok, szóval nyugodtan indult tovább. 5 perc alatt elért oda, ahol fel kellett mennie, szóval nagyon óvatosan kimerészkedett. És tényleg, az Eiffel-torony lábánál találta magát. Innentől már minden mindegy alapon csak felrepült. Elhelyezkedett, megépítette fészkét, majd pár nap után már mindenki ismerte a nevét. Nem jelentették senkinek, hogy egy sas röpköd a város felett, hanem csak megcsodálták. Így tehát Alexnek teljesült a vágya.